A BŐR ALATT HALOVÁNY ÁRNYÉK

Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,

szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak

nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,

te táncolsz,

nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,

5 hete, hogy nem tudom mi van veled

az idő elrohant vérvörös falábakon

az utak összebújnak a hó alatt,

nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?

néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.

1927. jan.

Határok

Van határ, ami attól van,

hogy meghúzzák, kijelölik.

Van természetes határ

                                            – még az sem

változtathatatlan.

És van, ami csak akkor és attól,

hogy megsértettük:

magunkban.

...

Elköltöttem magam;

nem firtattam: mi maradt.

Kimert kút is megtelik:

ez a példa tart még itt.

Fáradt vagyok és üres.

Egy ideig ne keress.