2014. június 19., csütörtök

A KATÁK ELUTASÍTÁSA

(Hogyan kell élni, I.1.)

A Katák nagy szemű, ragaszkodó lények, Houellebecqet olvasnak és a Vérmező utcán sétálnak. Körmeik ápoltak, de ujjvégződéseik gyerekesek. Nem is gondolnak magukra felnőttként, mindazonáltal egy kifejlett Kata távolról megszólalásig emlékeztet egy felnőttre: időzítése kitűnő, lassulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson.Fontos tudni, hogy egy Kata hirtelen ölel, és soha nem hiába. A Korfmann-Schwandner 1905-ös kiadása így ír a Katáról: „porcelánszínű, sima bőrükön apró bemetszés látható a köldök alatt. A 18. században úgy tartották, hogy oly hideg a Kata bőre, hogy érintésére a tűz kialszik. Keletről jönnek, mint a tegezés.” Némely korai utazók (pl. Mosberger, Kállay) kóros álmatlansággal járó betegségként írják le a jelenséget, ellenszereként ánizs teát javasolnak és mély beúszásokat tengerbe, tóba.
Egy Kata szabályos elutasítása nagy körültekintést igényel. Tekintsünk most el a Kata beszerzésének nehézségeitől, attól a hosszú és sokszor fáradtságos úttól, amely mindig egy kanapén kezdődik és elvezet majd a gangra, ahol a totális elutasítást végrehajtjuk. Koncentráljunk az évszakra. A helyes évszak megválasztása éppúgy kulcsfontosságú, mint a megfelelő Kata kijelölése. Sokan a télre, vagy – horribile! – a tavaszra esküsznek, holott köztudott, hogy erre a kényes műveletre egyedül a nyár alkalmas, annak is a legvége, az augusztus, amikor a kora esti fények már narancsba fordulnak és a tomboló évszak veszít brutális erejéből, valamint a fesztiválszezonnak is vége.
Elérkeztünk hát a ganghoz. Fontos, hogy a gang ne legyen túl magasan, de túl alacsonyan se. Legjobb, ha második emeletit választunk, hiszen könnyű belátni, milyen kellemetlen, sőt kínos helyzetbe kerülhetünk, ha elutasítás után még hatemeletnyit kell gyalogolnunk, hátunkban egy Kata tekintetével, mire kiérünk a Szondi utcai házból. (Sokan megmosolyogják, s csupán múló hóbortnak tartják az utóbbi években elterjedt „Ne nézz vissza!”-módszert, holott alkalmazásával sok kellemetlenséget elkerülhetünk.)
Ügyeljünk, hogy az elutasítás időtartama ne legyen hosszabb, mint egy perc. Vegyük fel az alapállást: testsúly a jobb lábon, karok lazán a törzs mellett, de egyik kezünket akár zsebre is tehetjük. Hagyjuk a Katát közeledni, de amikor a távolság egy ölelésnyire csökken, már csak a gesztusaira figyeljünk, a testére, a rángásaira. Kiélezett helyzet ez, komoly összpontosítást igényel, hiszen az elutasítás sikere múlik rajta. Mondjuk ki a megfelelő szavakat, fordítsunk hátat és induljunk el a lépcsőház felé. Az elutasítás ezzel megtörtént. Lefelé menet vigyázzunk a sárkányfejes korláttal, az első emeleti lépcsőfordulóban kiáll belőle egy csavar.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése