2010. március 1., hétfő

Egy szenvesdés margójára:


Bizonyos érettkori remekművek
szelíd lázadása


 

„Ti édesek, dagályosak, avatagok,
a legtöbbet tőletek tanultam s komolyan
köszönöm, hogy nem lettem olyan,
mint ti - utolszor hálát mormolok


Aztán végképp eleresztem e nem
kívánt szorítású kezeket
- már tilalomként is érvénytelenek.
Fonákról sem segíthetnek nekem.

1 megjegyzés:

  1. Szia! El voltam tűnve kissé, de nem feledkeztem meg rólad. Most láttam viszont, h meg lett tagadva a hozzáférésem a másik blogodhoz. Kiváncsi vagyok, h mi újság veled.
    Pussz

    VálaszTörlés