2009. szeptember 1., kedd

A szelíd tanítvány



Szebbek a szép tavaszi napoknál is, de szavaid, barátom,
hidegek, mint a vas, és még az éjszakánál is ijesztőbbek.
Minden este megáldalak álmaimban, te nem is tudsz róla.
Nem is tudod, mennyire szeretem okos szemeidet.
Azt szeretem benned, amit nem akarsz nekem adni,
a magányodat szeretem és lelked kételyeit,
mert örök szomorúság borzong benned,
mikor a Megismerhetetlen ajtait nyitogatod előttem.
Régóta enyém vagy. A Hegyen is te beszéltél velem?
Sokáig elvesztettelek, azért csábított a kentaurok
és pogány nők hívása.
Itt maradok veled. Hallak. Rád figyelek, de még
szégyenkezve és kissé tartózkodóan, mint a virág,
mely a februári nap simogatására
nem mer egészen kinyílni.

1 megjegyzés:

  1. elképesztő...

    "mikor helyettem beszélnek"

    remélem, nem haragszol nagyon, ha én ezt most...

    ...de annyira megfogott :')

    VálaszTörlés