Itt ez az örvény én mégse félek. Bátran és büszkén jól belelépek. Szédít a forgás, én mégse bánom. Húzzon a mélybe ez volt az álmom, mert ez az örvény a te ölelésed, becsukott szemmel se tévedek el. Ismerem már a szédítő érzést, mikor a két karod nem enged el. Mély kék űr, csillagviharban a szívem, hátraarchoz túl késő. Könnyes búcsút vesz tőlünk a tér és az idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése