2009. január 2., péntek

Végül csak a hiány marad és valami furcsa bizalom az ismeretlenben...



Mikuli Vera:Tánc




Gyere, táncoljunk. Legyél végre férfi, hadd legyek nő melletted. Olyan gyorsan forog a világ, de ha vele forgunk, talán nem szédülünk el. A világra ráfeszül a csillagos ég, te vagy a nap, és én, a Hold forgok körülötted. Táncolni kell, most van az ideje. Ez a rend, a rend, hogy Isten az égben van, az emberek a Földön, dolgoznak, esznek, isznak, táncolnak és szeretkeznek, és te vagy a tengely a kettő között, és én ellent tartok neked, hogy el ne ess. Ez a te táncod, az apádé is ez volt és a fiadé is ez lesz, dobogd bele a ritmusod a zenébe, hogy hallja mindenki, az apád fia vagy, s fiad apja, és így nem tud senki más a Földön táncolni, csak te. Ez a mi dalunk, úgy szeretlek, ahogy anyám szerette az apámat és nagyanyám a nagyapámat, és így nem énekel neked senki más a Földön. Holnap dolog van, eszünk, iszunk, gyere, most táncoljunk. Legyél végre férfi, hadd legyek nő melletted. Folyton fejreáll a világ, de ha táncolunk,a legközelebbi fordulatnál talán alád kerülhetek.


*______________ *
*


Azt gondoltam, eső esik
Pedig a szemem könnyezik
Az én szemem sűrű felhő
S onnan ver engem az eső.
Az én szemem sűrű felhő,
S onnan ver engem az eső…
Gyere Rózsám, béküljünk meg
Mi egymásnak engedjük meg
Mindig voltak kik így jártak
S mind megengedtek egymásnak
Mindig voltak kik így jártak
S mind megengedtek egymásnak.


nevet adok neked.....
most alkot bennem a lényed...
nem lehetsz már idegen, mától nevek vannak a húsban
az egyiket kikapja~ a véráram ~ a szív mellől és nekem adja..................
a keringésnek a vitamin mellé... a koleszterintől gyorsabban.....
a gerinctől a lábakig és a hallgató agyig
mindent bejársz.....
a fáradt kezemen alszik a neved....
mától velem öregszik...
az ég porlad...leolvadt nap, locsolja a macskaköveket, dorombol a repedés,
ibog a távol......neve van a tájnak is a szembogaradban......
az édes vízben úszó bolygó felém süt..........neve van a hallgatásodnak
és a kezednek amikor fog az utcán a hajnali szélben a kávé felé.....
kifújja a szél a gondolataimat a zebrán....
kezedben a maradék, nevedben van szanaszét a szó...................
szeretlek

Szabó Balázs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése