2009. január 11., vasárnap

Valahol a fák alatt...



Ma izzadtan ébredtem egy kihûlt szobában,
Majd sétáltam a városban - ezt szerettem korábban.
Lassú szélben hozott esõvel ért véget a nyár.
Lett egy elégett szatén szál, mikor a szívembe hamuztál.

Már rettegek az éjszakától, félek a metrón,
Az õsz kifesti arcom, hogy sztár legyek ezen a show-n.
Hol álmainkban elmerülünk, s míg tart a téli vágy-blokád,
Forog a körhinta velünk.


Kit vártál, elmaradt.Valahol a fák alatt
Lelövöm a lovamat még ma éjjel:
Inkább a hold, mint a vadnyugat!


Egy nyár vagy bennem a tengerparton, egy félénk tábori csók.
Varjak szállnak a domboldalra, nyomodba érnek a hajtók.
Lágy ívû berlinerbõl varrj egy vitorlát!
Tapsolnak páran, hajózz be bátran minden csatornát!


Bár mélabús a hajnal, hálód tele hallal.
A jéghegy olvad a naptól, szíved Eldorádón parkol.
Arcodon könnyed mosoly, te csak magadban hiszel.
Ma véget ér valami, de semmi nem kezdõdik el.

1 megjegyzés:

  1. szeretem, ezt a számukat különösen. a kép... hát pont így képzeltem el ezt a számot vizuálisan

    VálaszTörlés