2009. január 11., vasárnap

Szürkeszemű

Szürkeszemû, szelíd este
ereszkedik a szivemre.
Szürkeszemû, szelíd éjjel
elmegyek nincsen-reménnyel.
Elmegyek, hisz úgyse bánod,
úgyse voltam, csak barátod,
úgyse voltam semmi, semmi.
S egyszer úgyis el kell menni.
Szerettelek és szeretlek -
akarom, hát elfeledlek.
Eltemetlek, de megtartlak
régi szépnek, drága dalnak.
Ami jó volt, nagyon jó volt,
de sziveden fehér hó volt,
fehér hóba beleestem,
nem tudtam, hogy feneketlen,
nem tudtam, hogy ilyen forró
a fehér hó, a fehér hó ...

1 megjegyzés:

  1. hm! ha tudnad, hogy ezt az idezetet hajdanvolt nagy (talan a legnagyobb) szerelmemnek ajandekozott konyvbe irtam... mikor is? 1985-ben! :)
    felkavaro-fura erzes volt most olvasni.

    VálaszTörlés